7

Melyiket érzi ma a legfontosabb parancsnak?

A harmadikat (Az Úr nevét hiába ne vedd). Egyre inkább csak dobálóznak nagy szavakkal, nem tisztelnek semmit, átkoznak mindent. Így gyakran káromolják Istent is, és érdekes módon sokan olyanok is, akik még csak nem is hisznek benne! Ha már nem ismerik el, hogy létezik, legalább tiszteletben tarthatnák mások véleményét, vagy ha mégsem, inkább ne hangoztassák.

Melyik lehetett a legfontosabb a keletkezése pillanatában?

Valószínűleg a második (Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem). Például a Mózes idejében történtekről szóló írásokban olvashatjuk, hogy az embereknek szigorúan megtiltották a bálványimádást, de mégis előfordult, hogy egy nemesfémből készített állatot tiszteltek. Ezért aztán a későbbiekben meg is kapták a büntetésüket. Ezen felül a monoteizmust megelőzően a többistenhit volt jellemző.

Mi lehet az oka a változásnak?

Az általános kultúra részévé vált, hogy egyetlen istenben hiszünk, de sajnos az is megszokottá vált, hogy egyre kevésbé tisztelünk mindent. Így lehet az, hogy bár sokan vannak a vallásos emberek, de egyre kevesebben becsülik vallásukat. Azt gondolom, hogy nem elég, ha hiszünk Istenben, hanem tisztelnünk is kell őt.

6

Ha Káin az Úrra haragudott, miért Ábel ellen fordult?

Valószínűleg azért, mert őt látta benne. Isten mindenhol ott van, mindent lát, viszont nem kézzel fogható, fizikailag képtelenek vagyunk bántalmazni. Káin ezt szerette volta tenni, de mivel a szándéka lehetetlen volt, így annak az életére tört, aki a legközelebb állt az Úrhoz. A kiváltó ok, a füst a hitüket jelképezi; ha Káin is hívő lett volna, még úgy sem ártott volna testvérének, ha az áldozatok bemutatása a történetben leírtak szerint alakul. Az Atya a hitük mértéke szerint irányította a füstöt: Ábel mélyen hívő lélek volt, míg Káin bűnös. Irigysége a gyilkosságban teljesedett ki, de ezért a tettéért óriási büntetést kapott: egész életében szenvednie kellett, saját lelkiismerete kínozta. Ha a Mindenható nem így tett volna a füsttel, talán meg sem történt volna a baj. Égi jelnek szánhatta, hogy Káin is megtérjen, és jó életet éljen, de ő csak rontott saját helyzetén, és emiatt egy életen keresztül hordozhatta magán bűne következményét, ami miatt már nem tudott bosszút állni, még saját magán sem.

5

Igazságos-e az Úr?

A Biblia leírásai alapján az Isten változik az idők folyamán. A zsidóknál sokszor büntetett, igazságtalanul bánt az emberekkel, majd Jézus eljöttével mintha kicserélték volna - mindenkinek megbocsájt, és egyetlen fiát áldozza az emberekért. Amikor Krisztust keresztre feszítették, a Megváltó akkor is az Úrhoz imádkozott, hogy elnézze nekik bűneiket, s mikor egyikük megbánta bűneit, a mennyország ígéretét kapta. Ekkor Isten akaratát közvetíthette Jézus, hiszen ő maga nem dönthette el a kérdést, viszont az Atya beengedhette őt a mennyek országába. Ezek után már nem bünteti az embereket, mint ahogy korábban például az özönvíznél, vagy Ádámnál és Évánál tette, hanem mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy rendbe hozzon bármit, amit elrontott, és ezzel feljuthasson a Mennybe. A Mindenható az idők kezdetén is igazságos volt, viszont meg is büntette azt, aki bűnt követett el, Jézus eljötte óta csak az életünk befejeztével dől el, hogy mi lesz a lelkünk sorsa, és mindenünk megvan rá, hogy jóvátegyük bűneinket, és csak ezt követően ítél - véleményem szerint igazságosan.

4

Carpe Diem

Élj a mának, vagy ragadd meg a napot? Többféleképpen fordítják, így más értelmet nyerhet. Halmozzuk az élvezeteket, vagy az élet apró örömeit lesve használjuk ki az időnket?

Én úgy gondolom, hogy bár manapság népszerű az előbbi világszemléletet követve élni, talán eredetileg mégis a második látásmód volt az, amelyik megihlette az alkotókat. Először is nézzük meg ezt Felcser Máté (művésznevén RendbenMan), és Farkas Roland (Wolfie), azaz a Punnany Massif szemszögéből.

Az "Élvezd" című szám már a nevével - ami bár igen rövid, nagyon is lényegretörő - utal a témára. A szöveg célja a hallgató felvidítása, a dal kifejezetten könnyed hangvételű. A melankólikus kezdés után a jobb kedvre derítés legfőbb eszköze az érvek és élvezeti cikkek felsorolása lesz; néhol káros szenvedélyekre is utalva, vagy kimondva azokat - a mi dolgunk eldönteni, hogyan értelmezzük a mondanivalót. Így hát ezen mű meghallgatása után a bevezetőben feltett kérdésem még megválaszolatlanul maradt, vizsgáljuk meg hát, hogyan látta ezt a témakört Várady Szabolcs.

A költő "Horác" versében a pillanatnyi jelen értékeinek fölfedezésére helyezi a hangsúlyt. Az alkotás többször is utal Horatiusra - egyszer a címével, majd az utolsó sorban a "Flaccus" szóval (a római költő teljes neve Quintus Horatius Flaccus volt), az ő általa papírra vetett gondolatokról is esik majd szó a későbbiekben. Várady azokat az egyszerű dolgokat emeli ki az első versszakban a konvektoron keresztül, amelyek maguktól értetődőnek tűnnek a mindennapokban, de értéküket általában csak akkor vesszük észre, amikor már hiányt szenvedünk belőlük. A szerzemény végén vodkafogyasztásról ír. Az eddigi  kettő mű mindkét értelmezést alátámasztották, lássuk végül Horatiust.

A "Thuliarchushoz" rideg, fagyos, élettelen képpel indít, majd hirtelen ellentéttel emeli ki a ma élvezetét, erre céloz a folytatásban is - "Ne bánd, a holnap mit hoz". Ezekután újabb párost állít szembe: ne vessük meg a fiatalkor bohóságát, míg nem leszünk idősek, és használjuk-, vagyis inkább élvezzük ki ezeket az éveket.

Befejezésképpen azt hiszem kijelenthetem, hogy bár ellentétesnek tűnik, a Carpe Diem mindkét értelmezése helyes. Azt, hogy melyiket tartjuk jobbnak, döntsük el mi magunk, de az irodalom úgy mutatja, hogy a kettő dolog együtt jár.