"Fogyasszunk zsákszámra mert megtérül és Bekebelez, megtervez az elévülés"
(Murauban nem tudtam belépni a blogra, így csak most van itt a harmadik bejegyzés.) Fogyasztói társadalomban élünk, szinte mindent úgy terveznek, hogy a garanciális időszak lejártával meghibásodjon. Egy nagy gazdasági gép apró részévé tesznek minket, de nem a mi érdekeinket veszik figyelembe. Sok háztartásban még ma is megtalálható egy-egy "békebeli" vízmelegítő, vasaló, és rengeteg más dolog, amiket még úgy gyártottak, hogy könnyen és olcsón javíthatóak legyenek, lehetőleg kevésszer hibásodjanak meg, és sok alkatrészt túlterveztek/túlméreteztek - régen volt még bennük matéria, ahogy a mondás tartja. Ma már sokkal jobban figyelembe veszik a piaci igényeket, de mindenek felett a határokig elmenve spórolnak az anyagokkal, így hát szinte minden elromlik előbb-utóbb; leginkább előbb. Sajnos hasonlók tapasztalhatók az élelmiszerek esetén is, de mégis kicsit más. Az otthon megtermelt ételt felváltotta a bolti, mert olcsóbb, és a szegény ember ott spórol ahol tud, de ebben az esetben is sokszor a minőség kárára. A házi kovászos kenyér helyett a nagyüzemi (adalékanyagokban gazdag) kenyeret esszük, a hormonokkal tömött állatok húsát fogyasztjuk, és ezek élettani hatásairól sokszor semmit sem tudunk. Néhány területen viszont jó is tud lenni a hatékonyságra való törekvés, mert akár nagyobb teljesítmény érhető el, és kevésbé vesszük igénybe a Föld egyre csak kimerülő ásványait, nem beszélve az újrahasznosításról. Ez a téma is kétélű.
Mi a véleménye azokról, akik egy eszméért feláldozzák életüket? Ez az adott esettől függ. Nemes tett, ha valaki a vérét adja a hazáért, családért, vagy akár vallási nézetéért, de nem mindig valóban jó is. Egy háborúban ha kiegyenlítettek az erőviszonyok, és elkerülhetetlen a harc, kénytelenek lehetnek vállalni a veszteségeket ("Aki fegyvert fog, fegyver által vész el"), de amikor egy maroknyi ember áll szemben egy hadsereggel, logikusabb lépésnek tartom, hogy megadják magukat, már ha ezzel elkerülik a halált, és hasznosan tölthetik elkövetkező napjaikat. Ha egy család idősebb tagja áldozná életét, hogy megmentse a többieket, még akkor is rossz, de jó érv, hogy a fiatalok előtt rengeteg lehetőség áll még, míg ő a kenyere javát már megette. Rossznak tartom viszont amikor valaki vallási fanatikusságból robbant fel autókat, épületeket, vagy egyéb módon öli meg emberek sokaságát, mert akkor ő biztosan eljut a túlvilág pozitív részére, és társai tisztelik majd ezért - de mi ennek az ára? Más emberek életét is kioltja, családok csonkulnak meg, aki meg életben marad, jelentős anyagi, esetleg testi kárt szenved; mindenki mást alávetve magának egy önző és a többi ember számára negatív cél érdekében, nem gondolva a maga után hagyott tragikus következményekre. (Holnap jön a harmadik bejegyzés. Ha mégsem, Murauban nincs wifi.)
"Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!"
A világot hagyományosan a férfiak irányítják, ez így van ősidők óta. Ennek a hátterében szerintem az áll, hogy a nők gyengébbek, érzelmileg instabilabbak, és idejüket régen főleg a család és a háztartási feladatok tették ki. Mióta kiharcolták maguknak az egyenlőséget, egyre többen lesznek karrieristák, még a családalapítást idősebb korra hagyják, így érthető, hogy egyes pozíciókat már hölgyek töltenek be, hiszen pl. az orvoslásban jól jön, hogy közvetlenül, kedvesen bánnak a pácienssel. Általánosságban azonban a férfiak erősebbek és jobban képesek koncentrálni - az esetek többségében ez a céltudatosság teszi őket jobbá és hatékonyabbá, ámbár vannak hagyományosan férfi- és női szakmák is, az idők során a viszonyok ezt hozták, de ezek egyre "hígulnak" - ritkán, de előfordulnak pl. női autószerelők és akár férfi szülésznők szülészek is. Megváltoztak a viszonyok, így hát változnak az emberek is, ezzel együtt a munkájuk, dolguk is. Az idő előbb-utóbb el fog dönteni mindent.
