19

3.
Szerintem létezik a szabadság, a szabad akarat is, de a sors és a végzet is. Tudjátok például, hogyan játsszák a bridzset? Kiosztják a kártyákat - szerintem így születtünk. Hogy milyen lapja van az embernek, azt befolyásolja a genetika, a környezet, az idő. Ebben nincs szabadság, nincs választás...
De mint a bridzsben is, az nyer, aki a legtöbbet ki tudja hozni azokból a lapokból, amilyenjei éppen vannak. Ez a szabadság, a szabad akarat, hogy mit kezdünk azzal, amink van.(Feldmár András)

Egyetértek az idézett szöveg szerzőjével. Hiába akar valaki elérni egy célt az életben, ha nem arra született. Fontosnak tartom, hogy próbáljuk megkeresni, mi az, amit szeretünk csinálni, és tehetségesek vagyunk benne. Hiszen abban lehetünk sikeresek, amit szeretünk csinálni - de ki kell szűrni azokat, amikre egyszerűen képtelenek vagyunk. Alapvetően azt vallom, hogy mindenben keressük meg az egyensúlyt. Ennek a tökéletes megvalósulása az, amikor az élvezzük a munkánkat, és nem savanyodunk be, nem unjuk meg; különben valamilyen pótcselekvésbe menekülünk, aminek könnyen lehet rossz vége – túlzásba esünk, amitől jót remélünk, de valójában inkább ártunk magunknak.

Azt, hogy mit hozhatunk ki a testünkből, főleg a genetikától függ. Itt is nagyon sok lehetőségünk van, de a legtöbb adottságunk/tulajdonságunk kisgyermekként eldől, amikor még nem tudjuk befolyásolni az eseményeket.

Szellemi képességeink szempontjából szerintem vannak határok, amikkel születünk, majd gyermekkorunkban alakul ki az intelligenciánk nagyjából végleges mértéke, amely nagyrészt attól függ, milyen környezetben növünk fel.

A lehetőségeinket nem vagyunk képesek alapjaiban megváltoztatni, bármennyire is fejlettek a tudományok, de nagyrészt befolyásolhatjuk, mennyit mozgunk, mit tanulunk, milyen emberekkel vesszük körül magunkat.

A környezetünk szintén lényeges tényező. Kezdetben ezt sem tudjuk megválasztani: beleszületünk egy családba, beíratnak egy óvodába, később iskolába; majd rádöbbenünk, hogy tudunk változtatni, és elkezdjük értékelni a helyzetünket, keressük a jobb lehetőségeket.

Összefoglalva, a sors bizonyos mértékben irányítható, de csak miután ezt megértjük, döntésképesek vagyunk, és megvan az elszántságunk. Rengeteg tényező közrejátszik a személyiségünk alakításában, a jellemünk alakulásában; s ezek lesznek azok, amik meghatározzák későbbi tetteinket. Amit kapunk, nem tudjuk előzetesen befolyásolni, de ha megérjük, hogy több út áll előttünk, rátérhetünk bármelyikre, kikerülünk mások irányítása alól. Vagyis, kaptunk valamit, és ebből kell a legjobbat kihoznunk. Feldmár András jól leírta a témát.